A motel igazából nem is a városban volt hanem előtte az országút mentén. Nem messze tőlünk a tóparton horgonyzó "kisértethajót" naponta megcsodáltuk. Az első nap este érkeztünk akkor nem sok mindent láttunk már. Csak elfoglaltuk a szobánkat ami echte mályva szinű volt ami eleinte borzolta a kedélyemet viszont izelitőt adott a kanadai izlésvilágból. :-))
Másnap reggel ért minket a döbbenet miszerint kint vagyunk a semmi közepén egy országút mentén ahol se kajat venni se semmit nem lehet. Bepánikoltunk rendesen, de a többi lakótárs hamar felvilágositott minket hogy naponta háromszor megy be külön busz a városba azzal lehet közlekedni. A következő két hónapban felfedeztem a várost. Persze gyalog. :-)) Férjem a nyelvsuliba járt én meg a gyerekkel minden délelőtt be buszoztam és ismerkedtem a várossal. Az első szerzeményünk egy babakocsi volt mert az már igencsak hiányzott nekem hisz Márk ekkoriban még nem igazán szivesen gyalogolt viszont piszok nehéz volt. A babakocsiból azomban vidáman nézelődött vagy aludhatott benne kedvére mig én gyalogoltam.
Hoszú ideig maradandó élmény volt számunkra ez a két hónap hisz itt tettük meg az első bizonytalan lépéseket itt ismerkedtünk megy egy idegen országgal. Sokáig fura volt hogy minden olyan nagy. Legyen szó akár autóról, akár az utakról, bútorokról, vagy egy mezei vizcsapról minden kaliberekkel nagyobb volt mint amihez életem első harmincegy évében szokva voltam. És emlitést kell tennem ujra az izlés világról is. Elsőre eszméletlen harsánynak, giccsesnek tűnik a kanadai izlés. De idővel letisztult bennem minden és megláttam a dolgok sajátos báját, kedvességét.

Két hónap után sikerült kibérelnünk önálló lakást.
A következő éveket ebben a házban töltöttük. És mondhatom nagyon szerettük. A háztulajdonosunk Martha szintén magyar volt igaz ő már több mint húsz éve élt itt.