2008. szeptember 29., hétfő

Gyerek hazajön a suliból. Beszélgetünk. Szóbakerül az is hogy ma beszéltem a "grandpa"-ékkal is. Fiam felkapja a fejét "miért valakinek születésnapja van?" - kérdi. Én meg csak nézem hogy hát igen ebben az egy rövid kis visszakérdezésben benne van minden amit a tágabb családunkról tudni lehet. Beszéltünk mert valakinek születésnapja van....

2008. szeptember 28., vasárnap

A hétégén zajlanak az utolsó car booty-k. Sajnos! De hát ez van. Mindenesetre élvezzük amig lehet. Tegnap jutott egy kis bónusz is. :-)))




Már nem először találkoztunk velük de csak most készültek képek. A car boot sale-k az ő legelőjükön vannak tartva. Így jogosan kiváncsiskodnak hogy mit csinál ez a sok ember itt. Főleg hogy az ő részükön már eléggé ki van száradva a fű igy szivesen át legelnek ide a másik oldalra ahol még szép zöld minden. Fiam simogatni kevésbé merte őket, de a frissen vágott fűvel boldogan megetette mindet. Élvezet volt nézni! Közben az egyik jól össze is nyalogatott amin teljesen meglepődtem. Nem számitottam ilyen bizalmaskodásra. :-))

2008. szeptember 25., csütörtök

Igaz a mondás miszerint a szegény embert az ág is húzza. Férjem megint munka nélkül maradt. Lejárt a próbaidő és mivel ő alkudta ki magának a legnagyobb órabért igy nem volt kifizetődő megtartani. Hisz kettőt kapnak helyette ugyanezért a pézért, igaz azoknak nincsenek papirjaik. Azaz feketén. De hát ez itt egy ilyen világ....

2008. szeptember 18., csütörtök

Megint nem szaporodnak a bejegyzések mert már megint inkább fejben naplózok. Persze lehet nem is árt legalább nem teszi ki magát az ember alpári egyének megjezéseinek. Le kéne szoknom a fórumozásról is hasonló okoból. De sajnos grafomán lélek vagyok muszáj irnom. Ettől függetlenül azért talán engedtessék meg nekem hogy legyen saját véleményem a világról és azt uram bocsá el is mondhassam a saját blogomban illetve bármely nyilt és független fórumon. Akinek meg nem tetszik nos azoknak csak annyit: nem kötelező olvasni, se itt se a fórumokon. Ha meg valaki kizárólag azért olvassa ezeket hogy jól felháborodhasson rajta hát annak egészségére! Bár megérteni sose fogom az ilyet. De egy biztos itt a saját oldalamon kegyetlenül kimoderálom! Csak úgy miheztartés végett. Remélem tudja kinek az inge, na az vegye nyugodtan magára! A többiektől elnézést de mostanában megtalált pár kultúrlény és leokádott a gyűlöletével.

Más. Kis családunknál kiverte a tévé a biztositékot. Mármint a magyar tévé. A müsorával. Egyre kevésbé vagyunk biztosak benne hogy akarjuk mi ezt nézni vagy sem. Persze a gyereknek jó ha rajtam kivül mástól is hall magyar beszédet, hisz a szókincse minden tanitgatás ellenére se lesz sose olyan mint egy otthon felnövő társáé. Hiába beszélünk itthon magyarul, hiába tanitottam meg irni-olvasni magyarul mégis sokszor szinkrontolmács kell neki. Na ezért jött ugye a magyar tévé. Na meg mert az angol....khmm szóval pocsék. Erre azon kapom magam hogy egyre több az olyan műsor amin durrogok, mérgelődöm majd csatornát váltok. De sokszor ugye hiába lapozgat az ember a kanálisok között mindenhol ugyanaz folyik. A nivó egy ideje valamitől lement a béka hátsója alá. Én nem tudom. Erre van igény? Azért? Vagy miért? Miért érdekes hogy ki mikor kinek vetkőzött le vagy villantotta meg ezét-azát? Vagy hogy komoly, megfontolt személyiségeknek mitől vannak olyan megnyilvánulásai a kamera előtt hogy hát azt inkább nem is kommentálom. Sorozat sorozat hátán. Mondjuk ezek többségét évtizedek óta utálom, mert ha készül pár jó rész és tetszett akkor nesze lenyomunk még ezret a torkodon hátha megfulladsz tőle. Arról nem is beszélve hogy ha nézni akarnám akkor az itteni csatornákon egy évvel mindig előrébb járnak. Mindenestre lassan jobb ha mást néz a gyerek....De hagyjuk is. Inkább maradok az irás olvasás no meg a legújabb mánia a scrapbook szentháromságnál. Persze az iras az egyre inkább át fog kerülni privát szférába. Mert a fórumokkal most kicsinykét teli lett a puttonyom. Nem, nem kezdem elölről.....nem morgok, nem dühöngök. Végtére is én egy türelmes emberke vagyok...... Nyugszik! ......Jó kutya!
Na ezért nem szaporodnak a bejegyzések. Mert átmentem egyszemélyes zárt osztályba és jó pár napja-hete nem sikerül kipuffognom magam...

2008. szeptember 10., szerda

Egy hete elkezdődött az iskola. Új sulihoz új egyenruha jár. Ime:


Márknak nagyon tetszik ez az új "nagyfiús" stilus. Már pedzegeti a témát hogy egyedül is járhatna e iskolába. Csak az a baj hogy még a suliban is térképpel közlekedik és igy is rendszeresen eltéved.

2008. szeptember 4., csütörtök

Három év ittlét után ma fordult velem elő először hogy meglátogattak Jehova tanúi. Ami azért fura mert állitólag elég szaporák. Valaki egyszer azt mondta velük tudott leginkább beszélgetni és gyakorolni a nyelvet. Hát engem csalódás ért mert túlságosan is választékosan beszéltek. Amire itt ugye nemigen van szükség. A kanadainál ugyan nagyobb szókincset használnak az átlag emberek, de még itt sincs az a választékos beszéd amit a nyelv különben lehetővé tenne. Mert a szavak ugyan léteznek, csak épp nem használják őket. Szóval kiváncsi lennék az átlag angol megérti e Jehováékat. Mindenesetre én mondtam neki hogy köszike de csak minden második szava érthető számomra. Ami különben manapság már egyre kevésbé fordul elő azért velem. Erre lás csodát az egyik úr kikapott egy füzetkét a táskájából és bőszen lapozni kezdte, majd a kezembe nyomta. Döbbenet ért. Ugyanis magyarul volt! Hirtelen nem tudtam hogy nevessek e vagy legyek meghatódva. Ezek az emberek képesek az anyanyelvemen nyomtatott tájékoztatóval felkészülten járkálni csak azért hogy tudjunk kommunikálni ha netán egy magyar kerülne az útjukba itt a világvégén. S hogy miért a döbbenet. Hát mert az angol az nem ilyen. Ez itt nem Kanada itt nincs mindenhol kihelyezett tolmács. Nem is lehet kérni sem. Nincs telefonos tolmács. És legtöbbször nincsenek segitőkész ügyintézők sem. Ehez képest érthető a döbbenetem ugye hogy egyszer csak egy vadidegen ember magyarul irt tájékoztatót nyom az orrom alá hogy segitsen megérteni a mondandóját. Teljesen irreális viselkedés ez itt. :-)) Mindettől függetlenül nem kértem belőlük. Vannak vallások amikkel kevésbé tudok toleráns lenni minden nyitottságom ellenére, ezek eggyike a Jehova. De azért a jó érzést köszönöm nekik. Még ha érdekből is csinálják attól még jól esett ez a fajta figyelmesség.

2008. szeptember 3., szerda

Ma elkezdődött a suli. Márk izgult nagyon. Nekem meg fura hogy egyedül vagyok itthon. Elszoktam már tőle rendesen. De hát ez van. Remélem megkapja a blézert ma, mert elég hideg van ahoz hogy egy szál ingben legyen egész nap.

2008. szeptember 2., kedd

Biztos más is hallota már azt az állitast miszerint a legtöbb embernek él valahol a világban egy hasonmása. Hát én ezt tanusithatom. Pár hete történt. A Tescoban voltunk a hétvégi nagy bevásárláson. Az egyik sorban megláttam egy srácot ácsorogni. Hát mit ne mondjak hirtelen felindulásból majdnem a nyakába borultam. Ugyanis az öcsém volt az. Első pillantásra. Szerencsére a döbbenettől csak hápogni tudtam igy volt időm második pillantásra is. Ekkor rájöttem hogy nem lehet a Krisztián ugyanis ez a fiú legalább öt évvel fiatalabb nála. Igaz Krisztiánt nem láttam három éve, de már tapasztalatból tudom otthon az eltelt idő mélyebb nyomokat hagy az emberen.
De akkor is! Ez a fiú tiszta öcsém volt még ha fiatalabb kiadásban is. Mondhatni kisérteties volt a hasonlóság köztük. Ugyanaz az arc, ugyanaz a termet és alak és ugyanaz a flugos öltözet. Hát mit mondjak kész döbbenet volt. Oda hivtam a férjemet is mondván most én vagyok a hülye vagy én vagyok a hülye. De nem ő is azt mondta hogy ez bizony a 22-23 éves Krisztián. A valóságban viszont az öcsém most lesz 29 éves. Mindenesetre érdekes volt. Bár ha a könyebb szivrohamot amit a találkozás okozott beszámitom akkor ez a találkozás több volt mint "érdekes".
Ráadásul nekem ez már nem az első ilyen élményem. Már Kanadában is láttam egyszer Krisztiánt. Az még megdöbbentőbb volt. Ugyanis a hasonlóság tökéletes volt csak épp a fiúnak fekete bőre volt! Mindezt egy echte europai vagy mondhatom igy is magyar archoz. A családom ugyanis az a tipikus ősmagyar fajta....
Szoval vannak fura dolgok. Azért jó lenne néha igaziból is látni őt....