2009. február 22., vasárnap

Kirándulás 2. - Canterbury

Úgy döntöttünk kihasználjuk az iskola szünetet és hogy mindhárman itthon vagyunk.....és elmegyünk gyorsan még egyet kirándulni a héten. Ez igazi dőzs nekem, mert imádok kirándulni szeretek minél többet látni. Az úti célunk ezúttal Canterbury volt. Gyönyörűséges tavaszi napot fogtunk ki, hét-ágra sütött a nap....és ennek megfelelő tömeg volt mindenhol. Fiam fotózáskor ezt nehezen tolerálja. Ő még úgy képzeli hogy fényképezéskor ki kellene várni míg mindenki kimászik a képből. De majd idővel rájön hogy ez sajnos nem így működik a főbb turista célpontoknál. :-))
Canterbury-ről a legtöbb embernek a katedrális jut eszébe, vagy a Canterburi Mesék. Kis kutakodás után kiderült számomra van ennél azért több is. Viszont napközben hamar rájöttem hogy ezt a várost A-tól Z-ig nem lehet megnézni egyetlen nap alatt. Szóval kénytelenek voltunk a lényegre szorítkozni mi is.
A városról magáról tudni kell:
Kelet-Kentben, Anglia délkeleti régiójában található. Eredetileg kelta település volt, majd a római hódítók az első században a Durovernum Cantiacorum nevet adták neki. Miután a Kenti Királyság 597-ben áttért a kereszténységre, canterburyi Szent Ágoston püspöki székhelyet alapított a városban és ő lett az első canterburyi érsek. E pozíció ma az angliai egyház (Church of England) és a világszerte jelenlévő anglikán közösség vezetői tisztségét jelenti. Thomas Becketet 1170-ben meggyilkolták a canterburyi katedrálisban és ekkortól a székesegyház a világ keresztényeinek zarándokhelyévé vált. A zarándoklat adta a témát Geoffrey Chaucer 14. századi klasszikus művéhez a Canterburyi mesék-hez (Canterbury Tales). A város irodalmi hagyományai a 16. században folytatódtak a drámaíró Christopher Marlowe születésével.

A legnagyobb "falat" valóban maga a katedrális. Ami kívülről nem is érzékelhető mekkora, amíg be nem megy az ember. Gyerekem első reakciója az volt hogy "Mami itt biciklizni is lehetne". Nekem inkább egy focimeccs jutott eszembe. Hogy miért? Hát ezért:



Elképesztőek a méretei és az aprólékos kidolgozás. De kedvenceim az ablakok voltak.



Sajnos éppen renoválják az épületet így sok része nem látogatható pillanatnyilag.
De így is lenyűgözött minket annak ellenére hogy egyikőnk se az a templomjáró fajta.
Amit magáról a katedrálisról még tudni lehet:
Anglia egyik legrégebbi és leghíresebb keresztény központja, a canterbury-i anglikán püspökség székhelye. A katedrális első püspöke Canterburyi Szent Ágoston volt, akit I. Gergely pápa küldött Angliába 597-ben. Beda Venerabilis leírja, hogy a katedrálist Szent Ágoston alapította. A régészeti kutatások azt mutatták, hogy a főhajó alatt egy korábbi szász katedrális
maradványai találhatóak, ami viszont egy római erődre épült. 740–760 között Cuthbert püspök egy újabb épületet emeltetett ugyanannak a tengelynek a mentén, a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett keresztelő kápolnát. 941–958 között Oda püspök felújíttatta az épületet és jelentősen meghosszabbíttatta a hajót. Lyfing püspök (1013–1020) és Aethelnoth püspök (1020–1038) egy nyugati szárnnyal egészítették ki a katedrálist. Lanfranc püspök (1070–1077), az első normann püspök újjáépíttette az angolszász templomot. Szent Anzelm kibővíttette a kolostort.
A katedrális történetének legsötétebb momentuma volt Thomas Becket meggyilkolása az egyik oltár elott 1170. december 29-én. Az 1174-es tűzvész után, amely elpusztította a keleti szárnyat, Guillaume de Sens újjáépítette kórust és később William the Englishman hozzátoldotta a Corona nevű szentélyt; itt őrizték Thomas Becket maradványait. Az építkezések fő anyagi forrása a Becket sírját látogató zarándokoktól származó bevétel volt. Thomas Chillenden prior alatt (1390–1410) a főhajót gótikus stílusban újjáépítették. Az utolsó nagyobb átalakítás a központi kis torony lebontása és újjáépítése volt, amely 1494-től 10 éven át tartott.
Ennyit a száraz adatokról. :-))
Canterbury másik nevezetes ajándéka a világnak a Canterbury mesék. Ez különböző történetek gyűjteménye, melyet Geoffrey Chaucer angol szerző írt a 14. században . A művet az 1380-as években kezdte Chaucer, ám az 1390-es évek végén az írást abba hagyta. Chaucer tehát nem fejezte be teljes egészében: valószínűleg több átirat létezett. A mesék egy kerettörténetben helyezkednek el, melyeket a vértanúként meghalt Becket Tamás sírjához igyekvő zarándokok mesélnek. Néhányan úgy tartják,hogy a mű legnagyobb jelentősége abban rejlik,hogy az angol nyelv vernakuláris használatával hozzájárult az angol irodalom fejlődéséhez, a franciával és a latinnal szemben.
A város pedig egy "múzeumot" szentelt neki, bár inkább panoptikumnak mondanám.

Itt megnézheti és meghallgathatja a látogató a meséket és ízelitőtt kaphat egy másik világból.
Odabent sajnos nem tudtam fotózni a sötét miatt. Ami érdekes volt számomra hogy nem csak képi bemutatás volt. Ízelítőt kaptunk a kor "illataiból" is. Vagyis a mai orr számára meglehetősen büdös az állatokkal együtt élő közösség szaga. :-))

Bent a városban sétálva megint elővett az a "térdig járkálunk a mesében" érzés. Azt hiszem nem ok nélkül.





Ja igen és vannak érdekes "utcák" is. :-))


Végül de nem utolsó sorban megnéztük a norman várat. Igaz a megtalálása nem volt könnyű.
Mindent összevetve egy tartalmas szép kirándulás volt, annak ellenére hogy csak a töredékét láttuk a látnivalóknak.
A többi kép megtalálható itt.

2009. február 19., csütörtök

Kirándulás - Winchester

Tegnap kirándulni mentünk végre. :-)) Az uticél Winchester városa volt. Amit tudni lehet róla:
A városnak fontos szerep jutott a kora középkori állam, Wessex székhelyeként is. Ezt a címet 519-től viseli. Habár nem ez volt az egyetlen központ, Egbert 827-ben a királyság legfőbb központját itt alakította ki. A Nagy Alfréd által kidolgozott utcahálózat még ma is működik, most is ezt a rendszert használják. Winchester leghíresebb épülete a Great Hall, a Winchester Castle egyetlen fennmaradt 12. századi része, 1222 és 1235 között újjáépítették, és ma is ebben a formában maradt fenn. Itt van az Artúr király kerekasztala, ami legalább 1463 óta van a teremben.
Átmérője öt és fél méter. Ez az asztal 1230-1280 között készült így ez elvileg nem lehet AZ a kerekasztal. Ennek ellenére idegenforgalmi látványosság, mely sok turistát vonz ide. Az asztal eredetileg festetlen volt, de VIII. Henrik kifestette.1522-ben ekkor közepére a Tudor-rózsa motívum került, szélén olvashatóak a kerekasztal lovagjainak nevei, a trónnál pedig Artúr király.
Ilyen kicsik vagyunk mi hozzá képest:

Egyszerűen hatalmas az egész. Ami meglepő volt számomra hogy a látogatás teljesen ingyenes.



Az asztallal szemben helyezkedik el a Prince Charles Wedding Gates, körülötte a falon sajáttságos tapétaként egy bonyolult családfa látható.



Voltunk kicsit játszani is a Westgate-ban ami lényegében a régi városkapu épület maradványa:


Fiam határozottan nehéznek találta a páncél öltözetet. :-))
Engem pedig vonzott a szép régi kandalló és a gyönyörű kazettás menyezet.

A többi kép megtalálható az fotó albumban a szokott helyen.

2009. február 16., hétfő

Nem birtam megállni a lelkiismeret furdalásnak engedve felhivtam tegnap az otthoniakat. Hát túl sok értelme nem volt. Maximum a keserűséggel lettem újból gazdagabb. Kérdezem öcsémet hogy vannak, mi újság velük. A válasz hümmögés majd egy bőbeszédű "semmi" volt. Anyuról vagy a temetésról (annak elmaradásáról) egy szó sem esik. Vagyis ha más forrásból nem tudnám már a dolgokat akkor bizony nem lennék okosabb ettől a beszélgetéstől. Külön rá kellet kérdeznem hogy ugyan lehetne e apuval is beszélni, lévén vele eddig még egy szót nem váltottam. Lehet. Igaz nem megyek vele messzire, információkat ő sem oszt meg velem. Végül kínomban mint egy udvarias idegen részvétem nyilvánitom. Erre sirva fakad és lecsapja a telefont.
Azt értem én hogy nekik jobban hiányzik anyu hisz együtt éltek. Természetes hogy nagyobb, mélyebb a fájdalmuk. Ez erthető. De mindezek ellenere azért nem kéne mégiscsak tájékoztatni az embereket a dolgokról? Hogy ne kerülő utakon jusson el hozzám és másokhoz az információ? Vagy ez túl nagy kérés volna? Persze mit is várok. Én csak a lánya vagyok, aki alig több egy idegennél. Mindenesetre az elmúlt három hét alatt nyilvánvalóvá vált számomra ha én nem hivom őket akkor ők ugyan nem fognak jelentkezni. Az ment el aki - legalább ha csak felszínesen is de - próbálta összetartani ezt a széthulló családot.
Persze mondhatjuk mit vártam hisz én hagytam el őket. Mert a magam útját járom, ezt választottam. Hát igen. Mit is vártam hát....

2009. február 14., szombat

Táblák

Már egy ideje szeretnék szentelni egy bejegyzést a fura tábláknak. Mert nem lehet nem észrevenni őket. :-))

Ez a tankos Stonehenge-et elhagyva jött velünk szembe:


A kacsák és béka a környékünkön Amersham es Chesham közötti utak mentén állnak:



A tehenes az mindenfelé látható ugyhogy az annyira nem fura:


és még egyéb érdekességek:

Az alábbiak úgy látom szállóigévé válnak nálunk, mivel nem előszőr hangzik el:
Délelőtt hirtelen felindulásból befestettem a hajamat monván ha fodrászra nem futja akkor legalább ne legyen szürke. Gyerekem meglát - Mami befestetted a FEJED? - kérdi. Mondom igen befestettem a HAJAM. Erre ő: Úgy nézel ki mint egy szép szőke herceg! - Hát erre varjak gombot. :-))

2009. február 10., kedd

Nokedli

Álmomban nem gondoltam volna hogy el lehet felejteni valamit főzni. Hát el lehet! Ugy már vagy tiz éve nem főztem rendes nokedlit hol ilyen, hol olyan okokból kifolyólag. Igy most megörülvén az új nokedli szaggatónak ma neki álltam csirke pörköltet fözni nokedlival. Igen ám de rá kellet döbbenem hogy ami tudást nem használsz az ki tudja hová lesz szóval kotlok itt a tésztán kell e bele tojás. Szakácskönyv szerint kell, de közben beugrott hogy öreganyám pl. mindig tojás nélkül csinálta. Na mi legyen? Egye fene raktam bele tojást, csak nem rontja el. Összekutymoltam szépen amit kell. Viz forr. Szaggató beüzemel. Hát az én nokedlim szépen átfolyt a szaggaton mint a hig tejbegriz. Gáz elzár. Agyam lehűt. Jó akkor ezek szerint sűrűbbre kell kutymolni mint ahogy én emléxem. Vagy csak ez a liszt nem az a liszt....passz. Nokedli ujra töltve. Elrontott kidob. Új noki bekever. Keverem, keverem mondom magamnak ha meg több lisztet keverek hozzá akkor a sütőbe is tehetem kenyérnek. :-))
Végül kifőz. És láss csodát második nekifutásra sikerült! Nem mancsos, nem kemény, pont jo! Tiz év után először degeszre kajáltuk magunkat nokedlival. A pörköltből leginkább a szaftja fogyott, a husi majd jó lesz holnapra a következő adaghoz.
Viszont ez az újkori modern nokedli szaggató nekem túl bonyolult, ezért azt hiszem hamarost megyek a szerszám boltba spaklit venni és a műanyag részt leszerelve róla úgy fogom inkább használni mint a békebeli régieket. És úgy még pöpecebb lesz. Ezer köszönet érte Oszi!

A régiekről már fotót se találok....
Máig nem tudunk rájönni hogy a múzeumba kivánkozó szép régi darabjaink hova lettek. Elkészültem hozni őket. Félre is tettem....erre a fene tudja mi lett velük...ott a nagy kapkodásban.

2009. február 9., hétfő

Otthoni hirek.
Végre rokoni segitséggel kiderült az államtitok (köszi Hilda!) amit két hete nem tudtam már sehogyse kideriteni. Vagyis hogy Anyunak nem lesz temetése. Hazaviszik az urnát hamvasztás után. Hétvégén majd megpróbálok megint beszélni velük de ha megint nem sikerül úgy mint ahogy legutóbb se sikerült akkor....azt hiszem mondhatom hogy ennyi volt a családom.
Mert magamat megtagadni úgy sem tudom szóval könyörögni én nem fogok. Hát ez van.
Vissza a hétköznapokhoz. Ma már újra van iskola. És persze szakad az eső. Hétvégén Osziék ide értek. Mondhatni: jöttek - láttak - visszamentek. Azaz rövid volt. De kibeszélgettük magunkat rendesen. Éééés kaptam ajándék nokedli szaggatót! Szóval hajrá holnap lehet csirke pörköltet főzni végre nokedlivel. :-))
Ma visszamentünk a bankba is és láss csodát egy másik ügyintéző simán elvette a csekkünket.
Ezek voltak a jó hirek.

2009. február 6., péntek

Hmm. Már megint havazik és megint nincs iskola. Mi a csuda lesz már igy? Megvárják mig kitavaszodik?!? Kell ezeknek minden iskolát a dombtetőkre épiteni. Most aztán nézhetünk....
Igaz amilyen kiscipőket árulnak itt az iskolai egyenruhához......na abban tényleg jobb ha nem mennek sehová a srácok. Nyakukat törnék az első sarkon. Arról nem is beszélve hogy nem igazán hó/viz álló egyik sem.
Legalább ne laknánk olyan messze a parktól. Úgy kimennék kicsit havazni. De nem merek elindulni mert nincs rá garancia hogy oda is érnénk.....
Férjemnek ma autóznia kell majd igy is, én meg eszem a kefét hogy haza jusson épségben. Mert ugye angolék nincsenek rákészülve erre az időjárásra vezetés technikailag. Azaz egymást érik a balesetek. Hát reméljük a legjobbakat. Ha jól nézem egy óra alatt estt vagy tiz centi hó és még mindig esik. Mi lessz itt ebből?
A tegnapi hó örömére......

Fiam rá vette az apját egy kis hócsatára:



Persze ráfázott:


Gombócolás közben:


Kinyúlva:


Végül elkészült a mű:

2009. február 5., csütörtök

Hóhelyzet újratöltve

Ma reggel hajnali fél hatkor arra ébredtem hogy az éjjel megint eset vagy 5-6 centi hó. Hümm. Most itt ülök és lesem a hirportálokat lesz e ma iskola. Úgy fest tegnap korai volt az örömünk miszerint az élet visszatér a rendes kerékvágásba és hogy két nap szünet után megindul ujra az élet. Erre ma megint helyzet van. Valami ötletes vállalkozó igazán elkezdhetne hólapátokat és téli gumikat exportálni az országba. Az idei télen tuti meggazdagodott volna. :-))

Más. A tegnapi nap olyan volt amire azt szoktam mondani hogy jobb lett volna fel sem kelni. Kezdődött a bankban mindjárt egy roppant "segitőkész" ügyintézővel aki nem volt hajlandó a férjem fizetési csekkjet elfogadni. Igaz az ő csekkjét szerette volna az én bankszámlámra be depozitálni de hát ez túl bonyolult volt hölgynek. Érdekes két héttel előbb simán elfogadták az előző csekket ugyanigy. .....most cenzúráztam meg magam kitöröltem fél oldalnyi szöveget mert a folytatás csúnya rasszistára sikeredett. Aki élt már itt az tudja miről van szó...aki meg nem annak ne rontsam el a kialakult összkepet. Bár lényegében otthon se újdonság ez csak ami ott roma az itt pakisztáni, de a lényeg ugyanaz....

Mindent összevetve pénz nuku. Bár ez mostanában nem ujdonság.

Ide most a nap további leirása jöhetne, de rájöttem utálok nyavajogni igy inkább ezt kihagyom.....
Aztán este kiderült hogy régóta várt Oszi barátunk mégse ér ide hozzánk reggelre mert Németországból vissza kellet fordulnia az autó gyengélkedése miatt. Férjem kiakadt. De ez már csak a hab volt a tortán az egész napi dühöngés után.

Na miközben én itt naplózok kiderült az is hogy a suli ma megint zárva. Gyerekem boldog lesz. :-)))

2009. február 3., kedd

Még mindig hó

Ma is zárva az iskola. Ezúttal az utakra fagyott jég miatt. Nyalánk. Ha nem jön olvadás itthon leszünk tavaszig? :-)) Mondjuk a gyerekek tuti boldogok a bónusz szünettől, elég ha csak a saját fiamat megnézem. De ma már akkor is muszáj lesz kimozdulnunk, csúszós út ide vagy oda.

Iwiw

Már régóta irni akartam erről a kapcsolat épitő portálról. A megitélése ugye elég vegyes. De nekem most kivételesen pozitiv élményem van általa. Pár napja rám talált az iwiwen keresztül ugyanis az unokatestvérem. Az az unokatestvérem akit olyan 20-25 évvel ezelőtt veszitettem szem elől. Elmondhatatlanul örülünk egymásnak és remélem innentől kezdve már nem veszitjük egymást szem elől ilyen hosszú időre. Nekem a családom.....sose volt olyan igazi összetartó család, jó régóta eltávolodtunk egymástól. Igy most nagyon jól esik hogy rám talált valaki akinek hiányzom és aki örül nekem. :-)))

2009. február 2., hétfő

Jut eszembe. Kedves férjem ha netán mégis olvasod a blogomat akkor kivánok neked itt is

BOLDOG SZÜLINAPOT! :-))

Hójelentés



Elszoktam én már ettől kérem szépen. Kesztyű nélkül két perc alatt kockára fagytam a hóban kotorászva. Hiába no ez itt Anglia nincs se csizmám se kesztyűm se sapkám. Eddig igazából még sose volt ezekre szükség. De ha igy folytatja még a végén kelleni fog.... :-)
Hmm. Esett 6-8 centi hó. Hát nem bezárták az iskolákat! :-)) Bár valószinű mindenféle egyéb élet is megáll ma itt. Főleg hogy még mindig fog esni....
Gyerek persze örül hisz nyert még egy napot itthon. Most itt nyunyog hogy menjek vele hógolyózni. Pár napja még tiszta takony volt. Most meg hógolyózna. Persze úgy is ő nyer. :-))