Múlt vasárnap volt otthon anyák napja. (Itt márciusban tartják.) Nem akartam oldalt csinálni. Mert nem...még nem. Számomra még mindig felfoghatatlan hogy elment. Még mindig jelen időben beszélek róla. De aztán bármennyire is nem akartam végül csak készült egy kép. Mert bár igaz a kapcsolatunk sosem volt egy olyan igazi anya-lánya kapcsolat, de attól még az ő gyereke vagyok és ezt mindig is igyekeztem észben tartani bármennyire is eltávolodtunk egymástól. Ezen a képen még olyan szép és fiatal volt. Itt még nem az alkohol uralta az életét az elméjét. Itt még igazi anyuka volt.
Még egy tartozásom van. Mégpedig egy hasonló oldal nyagyanyámról hisz igazából ő volt az én anyukám. (Törvény szerint is, de ez most nem ide tartozik.) És meg is fogom csinálni, mert tuti nem véletlen hogy Mamussal álmodom napok óta. Oka kell hogy legyen.....
2 megjegyzés:
Nagyon szép volt az anyukád!
Hát igen, én is hasonlókról tudnék mesélni, sajna. Nekem a nagymamám már rég elment, de akkor már legalább együtt voltam a férjemmel, ő vigyáz rám azóta. De Mamikám nagyon hiányzik még ma is. Az Anyám? Hát! Sosem volt felhőtlen és őszinte a kapcsolatunk, de már nem bánkódok e miatt. Most mindent odaadok a gyerekeimnek, amit én nem kaptam meg! Azt mondják, hogy jó ez nekik, jól van ez így! És végre boldog vagyok, és ez az ami számít!
Megjegyzés küldése