Mivel ez a blog rólunk szól néha kéne irnom magunkról is meg az életünkről, megy ilyenek. Nos elvagyunk szépen mint befőtt a polcon. Néha kicsit türelmetlen ez a befőtt nem mondom mert alig várjuk a kanadai papirok vissza igazolását hogy végre tisztábban láthassuk a jövőt. Hogy tudhassuk végre merre tovább. Mert igy most csak lógunk a levegőben és semmibe nem merünk kezdeni nem tudván itt leszünk e még holnap is. (na jó ez igy túlzás, de ha igaz amit irtak hogy akár hat hónap alatt is lezavarhatják az emigrációs procedúrát.....) Szóval várunk. Az eső meg esik. Merthogy ez itt Anglia és most épp szezonja van az esős évszaknak. A hétvégén meg amúgy is fene nagy viharok jártak erre, de mi itt egész jól megúsztuk leszámitva hogy álló nap sötét van és zuhog. Csak a ház körüli kerités adja fel lassan a gravitációval való küzdelmet, de ott szerencsére nem parkol senki.....
Amúgy valami kórság mászik kis családunkban. Szó szerint mászik mert nem siet sehova. Én kezdtem két napost torokfájással, majd a fiam átvette tőlem és benne fájt tovább. Méghozzá eléggé ahoz hogy ne egyen egész nap és délután aludjon ami négy éves kora óta nem szokása. Szilvi az egyenlőre csak fázik mint a vadászkutya, de azt egész nap a jól befűtött lakásban termopulóverben. Egész nap aludnánk, de közben nem tudunk. Éjjel három órányi egyben alvás már ajándék. Mintha csak babánk lenne aki nem hagy aludni.....pedig nincs. Na, hát ezért mutogatok inkább scrap oldalakat. Azok sokkal érdekesebbek. Szerintem.