2013. január 19., szombat

Séta hóban

Ma reggel kicsaltam a fiúkat havat nézni. Még úgy indultunk hogy meghempergetjük a gyereket a hóban, de hamar rájöttünk hogy inkább csak a fényképezőgépet sétáltatom meg. Mert a hó olvad, vizes és az én finnyás kis családom igy már nem is akart benne hógolyózni. Tegnap még lehetett volna, de a fiam mikor tiz-fél tizenegykor haza zavarták a suliból akkor közölte ő már nem kivánja, meg elég volt neki haza kecmeregni benne. Páromnak is, aki a kocsival öt perc alatt megtehető három mérföldes utat másfél óra alatt tudta le. Szóval maradt a ma reggel. Sétáltunk, én meg kattogtattam.


44

Eltelt megint egy év felettem. Valahogy úgy érzem nagyon gyorsan. Mondjuk amúgy is úgy érzem hogy rohannak az évek, főleg mióta eljöttünk Magyarországról. Még csak most volt, aztán pedig már hét és fél éve. Az elmúlt év mondhatni csendes nyugalomban telt, folytattuk azt amit megállapodásnak lehet nevezni. Lassanként belejövünk abba hogy ez itt az otthonunk és ehez mérten változott a dolgokhoz való hozzá állásunk. Ennek következménye az idei évi legfőbb tervünk is. Vagyis az angol állampolgárság megszerzése. A tavasz a tanulás jegyében fog telni hogy felkészüljünk a Life in the UK Test-re ami elengedhetetlen része a folyamatnak. Ha azon sikeresen túl vagyunk akkor jöhet a papirmunka. Erről bövebben olvashat mindenki ITT. Igazából már tavaly túl lehettünk volna ezen csak nem volt meg hozzá a szükséges anyagi fedezet, mert a permanent residence-vel ellentétben ez már nincs ingyen, ami azt illeti elég mélyen a zsebünkbe kell nyúlni  érte. Ez egy olyan a mi számunkra kötelező dolog amit mindenképp akarunk ergo minnél előbb túl leszünk rajta annál előbb "szabadok leszünk" amikor már nincs előttünk semmi olyan kötöttség már ami a pénzügyeket illeti. Élhetünk, megállapodhatunk, és apránként valóra válthatjuk régi és új álmainkat amik az előző tizensok évben mindig elmaradtak mondván úgyse maradunk itt. Pedig dehogynem. :-)

2013. január 17., csütörtök

Gyerekszáj

Már nem igazán emlékszem hogy konkrétan miről is beszélgettünk, csak az maradt meg bennem nagyon mikor a gyerek válaszul az egyik kérdésemre kinyögte:
- De hát te sokkal inteligensebb vagy mint a legtöbb barátom...
Én meg hirtelen köpni-nyelni se tudtam hogy na most mit is mondjak erre annyira jól esett. :-)

A múlt hetekben derült égből meglepetés gyanánt érkezett két új magyar gyerek a suliba. Eddig a fiam egyedüli magyar volt itt, igy egyből őt hivták mert az új gyerkőcök még nem igazán tudnak angolul és tolmács kellet. Később persze beszélgettek is, meg azóta többször is aztán tegnap hazaérve a fiam azt a megállapitást tette:
- Én nem tudom mi zajlik most Magyarországon, de ezek úgy viselkednek mint akik Afganisztánból jöttek....


2013. január 4., péntek

St. Albans

Két napig túrtam a netet lehetséges uticélok után bogarászva. Mivel a kezem még a szokásosnál is jobban meg volt kötve, de azért szerettem volna ha elmegyünk valamerre. De a ne legyen túl messze és lehetőleg ne kerüljön sokba kitétetellel nehéz boldogulni. Főleg mivel az évnek ezen szakaszában sok lehetséges uti célpont zárva tart. Végül kinéztem valamit, egy romot. Ha már ott vagyunk nézzük meg a várost is. És ezzel össze is állt a kirándulás terve, ami végül leginkább egy kiadós séta lett. Nincs túl messze és pénzbe se került. Tökéletes! :-)
Az elsődleges uticél az Old Gorhambury House  lett volna. Ahová az új Gorhambury House-n keresztül vezetett volna az út. Nos, ez utóbbi zárva van, mint sokminden más igy télvíz idején. De azt irták gyalogosan el lehet jutni a kivánt helyre, mert szabad az átjárás attól hogy a ház zárva van. A kaput meg is leltük némi kitérő bóklászás után a semmi közepén. De az új Gorhambury House még nyomokba se került a szemünk elé, hiába bóklásztunk, pedig elég méretes épület igy eltéveszteni se lehet. A régit, amiből meg csak romok vannak végképp nem találtuk.


Igy némi séta meg bámészkodás után visszamentünk a kocsihoz és irány a város.
Az 1077-ben épült  katedrálist már messziről látni lehetett. Ha azt mondom hatalmas, akkor finoman fogalmaztam. Elfárad az ember mire körbe járja.

A katedrális mellet van a Great Gatehouse ami az apátság és a katedrális védelmét szolgálandó épült 1360-as években, mikor az apátság összetűzésbe került a város lakosságával. Később börtönként is üzemelt végül a 19. században iskolát nyitottak benne.

A városnak van óratornya is. Ami 1403 és 1412 között épült, innen riasztották a lakosságot tűz vagy támadás esetén.
A régi városházát több módon is "újrahasznositották" művészeti kiállitás, turista információ és kávézó üzemel benne.
És persze még volt rengeteg épület, sikátor vagy apró részlet ami megfogta az ember szemét.

Jó kis séta volt. Főleg igy hogy a tiszteletünkre még a nap is kisütöt, a héten először. :-)