2014. május 31., szombat

Szemüvegdömping

Idestova húsz éve hordok szemüveget, így nem mondhatni hogy kezdő vagyok e téren. De úgy látszik új szemüvegekkel újból szokni kell a helyzetet. Eredetileg rövidlátó voltam azaz közelre jól láttam, de távolra nem volt túl éles a kép. Mikor először felírták rá a szemüveget, hát mit mondjak az katasztrofális volt. Nagyon nehezen szoktam meg. Konkrétan 3-4 év is beletelt mire természetes részemmé vált a szemüveg. Aztán teltek az évek. Utolért az öreg-szeműség. Tíz éve a régi mellé felírtak egy olvasószemüveget is, mondván kelleni fog az is. De akkoriban még nem hordtam, úgy négy éve kezdtem el rendszeresen hordani először csak inkább olyan molyolós dolgokhoz mint pl. a csirkepucolás, aztán egyre többször felraktam olvasáshoz is. Mivel sok időt töltök a képernyő előtt végül azon kaptam magam hogy itt bent a lakásban folyamatosan az olvasószemüveget hordom és a "rendes" szemüvegem már csak akkor veszem fel ha kimegyek a házból. Az évek továbbra is teltek és én azt láttam hogy megint nem látok. Így jutottam végül az első angol optikus élményemhez. Itt az optikusnál nézik meg az ember szemét vagyis a szemorvosi vizsgálat és a szemüveg készítés/rendelés egy helyen letudható egyetlen időponttal. A vizsgálat nagyon alapos vagyis volt szemnyomás méréstől kezdve a szemfenék vizsgálatig mindenféle módon megnézték-vizsgálták a szememet. Persze gondolom manapság már biztos mindenhol így megy ez, de engem utoljára tíz éve nézett meg szemorvos a jó öreg sztk kereteken belül, az pedig kimerült a betűtábla olvasásában.... De vissza a jelenbe. A vizsgálat végeztével mondták hogy igen jól éreztem tényleg romlik a szemem. Kapok új, erősebb szemüveget kintre is meg olvasni is. Itt mindjárt meg is jegyezték hogy az új olvasó szemüvegemben nem fogok a lakásban grasszálni úgy mint a régivel, mert az arra nem lesz jó. Én elspejzoltam az információt, meglátjuk címszóval. Hát megláttam. Néhány nap múlva ugyanis kezembe vehettem a két újdonat kukucsot. A kintit mindjárt ki is próbáltam ott az utcán, szuper volt. De ahogy beértem a lakásba ugyanúgy le kellett vennem akárcsak a régit, mert a közeli dolgok homályba vesztek. Az új olvasó szemüveg pedig tényleg úgy működik ahogy mondják. A pixelnek a pixeljét is látom vele a monitoron, de ahogy elfordulok a géptől jobb levenni mert ott is egyből jön a homályzóna. Szóval lett egy szemüvegem amivel 50 centin belül úgy látok mindent mint a sas. Lett egy másik amivel perfekt látok minden ami másfél méternél messzebb van. Csak épp arra nem kaptam új szemüveget ami az e kettő között van. :-)) Ezért végül a régi olvasószemüvegem is használatban maradt, a lakásban mászkálásház, főzéshez, takarításhoz kiváló. És még csodálkoztak miért nem akartam bifokálisat. Talán mert nekem trifokális kéne. :-DDD

2014. május 15., csütörtök

Titkos Anglia - Nagy-Britannia legkisebb háza

....vagy inkább házai....
Nagy-Britannia legkisebb háza, más néven a rakparti ház (Quay House) turistalátványosság a walesi Conwy város rakpartján a vár falánál áll. A 300cm × 180cm alapterületü házat a 16. századtól 1900-ig használták lakóháznak. Utolsó lakója egy 190 cm magas halász, Robert Jones volt, aki nem tudott teljesen kiegyenesedni a helyiségekben. 1900-ban a házat alkalmatlannak nyilvánították arra, hogy lakóhelyként szolgáljon. Az épület jelenleg is Jones leszármazottainak tulajdona, és látogatható, bár az emeletre, ahol csak egy ágynak és kis szekrénynek van hely, nem szabad felmenni, csak a létráról tekinthetö meg.
Forrás: wikipedia, urbexforums.com

Van egy másik "legkisebb" ház is Wavertree-ben (Liverpool). Ez sajnos nincs felterjesztve a turistalátványosságok cimére. Pedig valószinüleg megérdemelné. A 182cm x 426cm területü házat valamikor az 1850-es években épitették és állitólag lakott benne egy nyolc gyermekes család is. Az utolsó lakók 1925-ben költöztek el. 1952-ben alakitották ki a Cock & Bottle pubot azóta félig-meddig oda tartozik és hol személyzeti hol amolyan diákszállás szerüségként müködik.
 Forrás: ourscouseforum.myfreeforum.org

És hogy legyen itt egy ráadás is a Check House Framlingham-ban 213cm széles és összesen 28 négyzetméteres ház eredetileg egy gözmalom volt. Jelenleg pedig mint látni is lakóházként üzemel.

Forrás: dailymail.co.uk

2014. május 10., szombat

Munkahelyek

Múltkor emlitettem már hogy a férjem munkahelyet cserélt. Majdnem három év tesco gazdaságos üzemmód után váltott egy új helyre, ami jobban kamatoztatja a képességeit. A tescóval a maga nemében nem volt semmi baj. Nagyon jókor jött mikor oda felvették és előnyére válnak az ott szerzet tapasztalatok. Szerette, mert egy boltra egy karbantartó jut igy egyedül volt és főnöke inkább csak névlegesen volt. Úgy dolgozott ahogy akart, senki nem szólt bele. A kezdeti döcögések után megtanulta mit várnak tőle és azt többszörösen túl is teljesitette. Igy a végére meglehetősen megszerették és nem szivesen engedték el. Azóta is ha vásárolni megyünk mindig hivják, kérdezgetik nem e megy vissza, mert nagyon hiányzik nekik. De bármilyen kényelmes is volt és bármennyire jól is érezte itt magát a tesco nem tudja megugorni a következő lépcsőt. Nem tud ötven százalékos fizetésemelést adni. És nem tud szakmailag se túl sok kihivást nyújtani. Szilvi sokáig úgy gondolta innen megy majd nyugdijba és nem is keresett munkát. Mignem az egyik fejvadász cég ahová régóta be van regisztrálva el nem kezdte őt hivogatni. Először még mondta is nekik hogy hagyják őt lógva van munkája, itt van a szomszédba, jól érzi ő itt magát. De csak nem hagyták, hivogatták naponta, hogy csak egy interjúra menjen el legalább. Végül beadta a derekát, igaz nem volt túl lelkes. Ehez illően munka után ahogy volt koszos tescós gúnyában ment az interjúra. Nem érdekelte. A munkaadó mondta őt nem érdekli a ruhája ő szakembereket keres. Olyanokat akik jók a szakmában, főleg hibakeresésben. Férjemnek ez az egyik fő profilja. Valahogy erre van az agya ráhangolva. Meg persze ott van ugye 30 év tapasztalat is. Szóval mikor megmutatták neki a teszt panelt és elkedték magyarázni mit is kéne itt csinálni....amire a mérnök ismertette a feladatot addigra Szilvi szépen ki is javitotta a hibát. A mérnök meg csak nézett. Hogy hát ilyen gyorsan...hisz van akinek 45 percbe is tellik mire megtalálja a hibát amit a férjem 2 perc alatt kijavitott. Hogy hát hogy csinálja. Szilvi meg csak vonogatta a vállát hogy most ezt ő hogy magyarázza el. Ő egyszerűen látja hogy hol a hiba. Ennyi. Odáig voltak érte. És olyan fizetést ajánlottak amire nem lehetett nemet mondani. Plusz vonzotta a szakmai kihivás, hogy itt az a fő cél hogy az üzem folyamatosan menjen, minnél kevesebbet álljanak a gépek  egy-egy hiba miatt. Azóta ott dolgozik, immáron fél éve. A munkaidő folyamatos műszak, ami fárasztó, de mégis jó mert négy nap munka után négy nap pihenő van. A hivatalos dolgokat ugyan picit lassan intézik (hogy ez most a műszak miatt e, vagy sem azt nem tudni) de ez már csak ritkán zavarja.

Cimkézzünk

Hogy kereshetőbbek legyenek a bejegyzések felhivták a figyelmem a cimkézésre. Már nem először, de most végre rászántam magam. Persze végigmenni 760 bejegyzésen elég jó kis feladat. De hát igy jártam. :) Viszont legalább előbukkan egy csomó régebbi bejegyzés, ami rég eltűnt a sülyesztőben.

2014. május 2., péntek

Tegnap úgy adódott hogy be kellett metróznom a nagyfaluba. Tudom vidéki vagyok, de ez számomra igenis esemény hisz néha évek telnek el anélkül hogy bemennék Londonba. Nem mintha messze lenne hisz itt lakunk az állomás alatt már négy éve, a metró szó szerint karnyújtásnyira van. Alig egy órácska bumlizás és máris bent lehet az ember. Már ha akar. Mi legtöbbször nem akarunk. De úgy voltam vele ha már úgy is be kell menni majd csavargok egy jót. Ahogy azt én elképzeltem. Egyrészt az uticélom az egyik ipari negyedben volt. Arrafelé kevéssé fotogén a környezet. És az időjárás se akart kedvemre tenni. Magyarán szakadt az eső. Én meg kb. öt perc alatt szarrá áztam. Ez eléggé elvette a kedvemet és akkor még nem is tudtam hogy hazafelé a légkondis metrón félig megfagyok a vizes gönceimben. A történet mondhatni ennyi.
A gyártelep háta mögött csatorna sétaúttal.
 Persze, rajtam kivül nem sok bolond sétál zuhogó esőben. :)
 Még a pub is kiürült. Pedig aztán itt hozzá lehetnének szokva a népek.
 Átszálló a Baker street-nél. Stilszerű a dekoráció.
 Hazafelé tartván azon kapom magam hogy elfogytak az emberek a metrórol. Pedig ennyire azért nem lakunk a világ végén.
 Countryside a metróról fotózva.