2015. május 31., vasárnap

Carbooty hírek

Idestova másfél hónapja hogy beindult a carbooty szezon. Idén eddig nem sok "kincset" találtam ezekből szemezgetnék most.
Az óra az amolyan megmentelek az enyészettől mentőakció volt. Azóta már új hozzáértő gazdinál talált új otthonra.
  Gombócokból hazajött velem néhány.
 Ez két kis egérkés csetres a kell kategória nálam. :)
 Egy újabb bádogdoboz, bár őket ritkán mutogatom főleg mert iszonyat sok van belőlük, kinőtték a szekrénytetőt ahol laknak.
 Ezt hogyan készítik na arra nagyon kíváncsi lennék.

+1 gyanánt az évfordulóra kapta tőlem ezt a szépséget a férjem. Aki ismeri a történetünket érti a jelentését. :)


2015. május 13., szerda

Útlevél

 Elérkeztünk az állampolgársággal kapcsolatos dolgok utolsó lépcsőfokához a brit útlevélhez. Lényegében megkérhettük volna már idestova másfél évvel ezelőtt is, de valahogy mindig úgy alakult hogy elmaradt. Egészen mostanáig.
A kérelmezés viszonylag egyszerű miután az ember rendelkezik az állampolgárságát igazoló registration certificate-tel amit ITT kaptunk meg. Lehet a postáról hozott igénylőlapot kitölteni és elküldeni a szükséges dokumentumokkal, vagy lehet online kitölteni a kérelmet és úgy elindítani a procedúrát. Én ez utóbbit választottam, mert a manuális verziónál kitétel hogy ne hibázzon az ember, viszont stressz helyzetben az ember hibázik szóval mikor már hat darab elrontott papírom volt akkor inkább az online kitöltést választottam. Annyi hogy így nem tudja igénybe venni az ember a posta külön szolgáltatását amikor is ők le ellenőrzik hogy jól van e kitöltve a kérelem.  Engem ez mondjuk nem zavart,  ki töltöttem, kifizettem, kinyomtattam. Aztán jön az érdekesebb része a dolognak. Kell ugyanis countersignature azaz valaki aki ellenjegyzi a beadványt, valaki aki igazolja hogy te, te vagy és ismer téged x ideje. Ráadásul az aláíró nem lehet akárki ITT le van írva kik tölthetik be ezt a feladatot.  Mi Márk egyik régi tanárát kértük meg erre. (Ez úton is köszi Timi!) Ez után már csak fénykép kellet, a fent említett állampolgárságot igazoló registration certificate, az összes a nevünkön lévő és érvényes útlevél aztán már vihettem is a postára a csomagot. Egy héttel később jött az értesítő hogy kérhetünk időpontot az interjúra. Az interjú hivatalosan a személyiséglopást hivatott megakadályozni. Nem hivatalosan egy kiváló alkalom hogy a frászt hozzuk a delikvensre. :) Ha sikeresen bejutunk az épületbe onnantól lényegében egy 15-20 perces félig kötetlen beszélgetés ez hogy felmérjék ismételten miszerint te te vagy e. A hivatalos adatokon kívül kb. még a cipőméretemre is kíváncsiak voltak, na meg hogy mit ettem reggelire és hány cukorral iszom a kávét. Komolyan. Hétfőn estünk túl ezen az eseményen. Én szokás szerint szétizgultam az agyamat, Márk pedig a frászt hozta ránk mert több mint fél órát bent volt és már mindenféle rémképek peregtek előttem. Erre mikor nagy vigyorogva előkerült akkor kiderült hogy csak eldumálták az időt, mert a neki jutott hivatalnok szintén nagy PC játék rajongó és muszáj volt átbeszélgetniük a kedvenceiket. Ahogy mondtam ez volt hétfőn, ma szerda van és kezemben van a friss ropogós brit útlevelem. :)

Hivatalos infók az útlevélkérelemhez elérhetők ITT.
Állampolgársággal kapcsolatos korábbi írásaim elérhetőek a bal oldali címkékből vagy ITT.

2015. május 1., péntek

Iskola -Egyetem néző

Az utóbbi hónapok az egyetem választás izgalmában teltek. Öt egyetemre lehet jelentkezni összesen. Fiam nem használta ki maximálisan a lehetőséget ő csak hármat jelölt meg. Mindhárom helyre fel is vették. De hamar rájöttünk hogy igazából kettő között fog eldőlni a dolog. El mentünk hát a nyitott napokra hogy a netes szemrevételezés után kapjunk egy kis valóság-közelibb képet a helyekről.

A távoli egyetem szuper, jó nevű, jó a képzés, eszméletlen lehetőségek van pl. legális hacker képzés is náluk ami mondanom sem kell nagyon érdekli a fiamat. Aztán ugye ott van még a tény hogy a város gyönyörű, tengerpart, pálmafák. Mint a mesében. 
 DE. Teljesen személytelen nem emberközpontú. Kerek perec megmondták ők nem tudnak személy szerint foglalkozni a diákokkal bármi gond is legyen. Leadják az anyagot azt csók, boldoguljon mindenki ahogy akar, oldja meg ahogy akarja, forduljon a diák a problémájával ahová akar csak a tanáraihoz ne. Távol a családtól, minden segítségtől egy ilyen környezetben....

Aztán van a közeli egyetem ahová itthonról bejárhat. Kis egyetem, emberközpontú, sok-sok támogatással, személyre szabott foglalkozással.
Viszont ők szakmailag nincsenek a toppon, nincs annyi választható ágazat és olyan szintű képzés mondhatni itt képzik a rendszergizdákat ott meg a programozókat. Hát ebből kell választani... 
Pénzügyileg sem mindegy a választás hiszen a távolabbi egyetemnél egyértelmű hogy nincs hazajárás vagyis lakni, élni kell valahol. Egy szoba bérlése igaz számlákkal együtt de mégis csak többe került mint az itteni lakásbérletünk. Akkor még ott van a kaja és más egyéb kiadások. Mindezek a közeli egyetemnél nincsenek a képben ugye. Persze a kiadásokra miként a tandíjra is vannak mindenféle kölcsönök, diákhitelek, de hamar rájöttünk hogy ezek nem lesznek elegek, szóval nekünk is be kell szállnunk havi apanázzsal, mi feszegeti a pénzügyi kereteinket. Mindent összevetve volt min rágódnia a fiamnak. Márk mérlegre tette az előnyöket, hátrányokat, hogy mi mennyit ér és mennyi áldozatot hajlandó hozni a diplomájáért egy olyan szakmában ami lényegében folyamatos tanulást, továbbképzést igényel.