2017. szeptember 28., csütörtök

Carbooty hírek

Az utolsó pár hét termését hoztam most.
A doboz mániám végtelen. :)
Egy fontért vettem.
Halloween-re hangolva.
Ezt a kalaptűk miatt vettem meg, de a gomboknak is lesz helye.
Ezek is gombok, de én brosst gyártok belőlük. :)
Amúgy az utóbbi időben a legtöbbet ezekből vettük:
Mivel tévét nem nézünk, így a napi betevőt egyéb forrásokból kell beszerezni. Már csak polc kell majd nekik, mert már nem férnek. Ami a képre fért az csak a töredéke...

2017. szeptember 24., vasárnap

Vasárnap reggel 7:30. Menetkészre felöltözve ülök az ágy szélén és bámulok az ablakon kifelé. Várom a férjem, hogy hazaérjen az éjszakai munkából, aztán megyünk egyből tovább hisz vasárnap van. Ha pedig vasárnap akkor car boot sale. Amíg várok nézelődöm. Szeretem a vasárnap reggelnek ezeket a nyugodt csendes perceit. Az ablakon hűvös levegő jön be, friss reggeli illat, a harmat, a növények, hulló falevelek eszenciája.  A város még alszik, minden csendes. Halk madárcsicsergés, szarkák csettegő csevegése hallatszik. Messziről hallom, hogy a városon átmenő főúton már elhúz egy-egy autó, de itt a mellékutcákban még nem jár semmi, embert se látni. Csak az alvó város és a nyugalom. A háztetők felett látni a park füves dombját, az őszi színekbe burkolózott fák lombkoronáját. Oda már elértek a kelő nap sugarai és élénkebbre festik a színeket. Hallgatom a csendet, élvezem a nyugalmat. Aztán begördül az autó, én felállok intek neki, majd veszem a kabátom. Vár a vizes füvű mező és a kincskeresők világa. Idén utoljára.

2017. szeptember 23., szombat

Új pénz

Szeptembert 14.-én vezették be az új tíz fontos bankjegyet. Nagyjából pont egy évre rá, hogy az öt fontosokat bevezették. Az új bankjegyek már nem papírból készülnek, hanem műanyagból ezáltal sokkal tartósabbak és pl. kimoshatóak. :) Még mindig furának érzem a tapintásukat. Nem pénzre asszociál az ember ahogy fogdossa.:) Az öt fontosnál nagy volt a méret csökkenés a régihez képest, a tízesnél már nem nem annyira. De ahogy a fiam mondja a játékpénz effekt az megvan.
 Egy érdekes újítás, gondolom hamisítás ellen is jó az átlátszó rész. Át lehet kukucskálni rajta.


2017. szeptember 17., vasárnap

2017. szeptember 16., szombat

Zalaszentgrót

Zalaszentgrót gyerekkoromban mindig egy sokat emlegetett rejtélyes, izgalmas hely volt. A nagymamám szülőfaluja. Ahová ő évente visszajárt, de amit én soha nem láttam. Sokszor kértem vigyen engem is magával, de sose teljesült a kérésem, mondván túl messze van és hosszú az út busszal, meg őt is szívességből szállásolja el egy régi ismerős, stb. Később felnőttként mikor férjemmel lett autónk újból felmerült, hogy látogassunk el oda. Mamus akkoriban már nem járt vissza, így azt hittem örülni fog ha elmennék együtt kényelmesen autóval. De nem. Nem akarta. Nem tudom mi volt a valódi ok amiért nem akarta hogy lássam, de így alakult. Sose láttam. Viszont az internetnek köszönhetően ma már elég jól szét lehet nézni így a távolból is. Igaz ma már biztos hogy nem olyan mint amilyen a nagymamám idejében volt. Ő mindig faluként emlegette holott jó ideje már város (1830-tól mezőváros) bár a Wikipédia szerint még mindig csak kb. 6500 lakója van. Jellegzetes látnivalói az 1787-ben épült Batthyány-kastély ami az államosítás előtt utoljára a Károlyi grófék birtokában volt, az ő földjeiken dolgoztak Mamus szülei, de még ő is gyerekként.
A kőhíd a kastélytól nem messze az 1800-as évek közepén épült.
A Kiskastély a nagy kastélytól keletre található. Egykor intézői lak volt, napjainkban lakások mellett a város helytörténeti gyűjteményének is otthont ad.
 Az 1753-58 között a Batthyány család által építettet Szent Imre-templom.
Végül érdemes megemlíteni a 2001-ben megnyitott Szent Gróth Termálfürdő és Szabadidőközpontot is ami a maga 8 medencéjével (4 benti és 4 kinti) szerintem remek lehet.
Ha valaki szeretne jobban körülnézni a város honlapján igazán jó 3D-s túra található.


2017. szeptember 15., péntek

2017. szeptember 11., hétfő

Autók

Utoljára hat éve írtam rendesen az autó témáról itt. Aminek utólag külön örülök, mert kiderült fotózkodás terén mostohán bántam négykerekű társainkkal. Alig-alig van fellehető kép. A most lecserélt autónkról pedig szégyen-gyalázat egy sem készült. Egy említés volt csak róla, hogy megvettük és megsétáltattuk, de ennyi pedig a "kékség" volt az első igazi emberszabású autónk. Nagy, kényelmes, automata, rengeteg extrával, mondhatni luxuskategóriás az előzőekhez képest. Több mint három évig volt meg és most a netről kell hasonmás fotókat kutatnom, mert egy képünk sincs róla. Szóval itt és most végigmegyek gyorsan a mi kis autó történelmünkön. 12 év, 6 autó. Íme:

Az első járgányunkat a kiékezésünk kb. 3. napján vettük. Egy veterán Nissan Suny volt ami már a megvételekor is öreg volt, de mi szerettük. Róla sincs kép. De ilyen volt:

 
Aztán jött az első ford, a kis foltos szalamandra.

Őt követte egy ugyanilyen típusú de kisebb utasterű testvére. Nem szerettük.
Amit követett a francia "kiskrumpli". Őt nagyon szerettük. De mikor rendszerré vált, hogy nem vizsgázik le, akkor megváltunk tőle.
A nagy kékségről csak hasonmás képeim vannak. Így képről gondolná bárki hogy több mint két tonnás a járgány? Pedig annyi. Sajnos a végén már csak vakrepülésben lehetett vele közlekedni, mert a műszerfala nem volt hajlandó semmit mutatni, se sebességet, se benzintank állást, semmit. Mondjuk ettől függetlenül pöpecül ment, de hosszú távon ez nem egészséges. Főleg ha heti szinten hordja az ember szerelőhöz, mégse gyógyul.
Így került hozzánk végül ez az ezüstszürke szépség. Még az ismerkedés stádiumában járunk. De minden tekintetben nagyobb az elődjénél, ez okoz némi problémát a parkolásnál.
Ennyi lett volna a lista négykerekű társainkról. Fontos részei az életünknek, mert vidéken nehéz, néha lehetetlen nélkülük élni. Szilvi csak a munkába járással beletesz 1000 mérföldet havonta.

2017. szeptember 6., szerda

Útlevél-London-bámészkodunk...

Fiamnak meg kellet újítani az útlevelét, mert lejár. Viszont most végre kérhet 10 éves érvényességűt is, szóval három hónapja lefoglaltam az időpontot és ma végül nekivágtunk kettecskén a városnak. Ez volt az első eset, hogy elégedett voltam az ügyintézéssel, a magyar követség ugyanis rendszerint hozza a szokásos formát. Kivéve most. Egy fiatal és nagyon kedves, türelmes ügyintézőt fogtunk ki, aki szépen végigkalauzolta a gyereket az első önálló útlevél kérelmén. Nem problémázott azon, hogy lassan ír és olvas a delikvens. :) Nincs ugye ráírva az ember gyerekére, hogy magyar ugyan, de a húsz évéből összesen ötöt töltött Magyarországon azt is két részletben és nagyrészt babakorában. Végül is beszél-ír-olvas magyarul. Max. az utóbbi kettőt kicsit lassabban. Gondoltam én. Aztán mikor kijöttünk akkor mondta Márk, hogy igazából alig értette a hölgy beszédét, mert számára túl gyorsan beszélt. Végtére is csak minket a szüleit hall magyarul beszélni, mást nem nagyon, így persze fura neki, ha egy idegennel kell olyan fontos kérdésekről tárgyalni mint, hogy mi az anyukája leánykori neve. :)) Mindenesetre ezen is túlesett. Utána pedig bámészkodtunk kicsit. Ha már King's Cross végre megnéztem azt az ominózus 9 és 3/4 vágányt. Vagyis ami látható belőle ugye. 
Nem, nem fotózkodtam vele, ennyire nem vagyok rajongó, hogy egy órát álljak sorba azért, hogy egy befalazott csomaghordó kocsi fogantyúját markolásszam. Sajnálom. :)) Jó nekem így oldalról is egy fénykép. Aztán benéztünk a mellette található "varázsboltba" is. Az árakat a turistákra szabták, meg a nálam jóval fanatikusabb rajongókra, szóval én itt is csak nézelődtem inkább.
  Aztán még tettünk egy gyors kört a pályaudvar környékén, mielőtt végleg eluralkodott rajtam a hazafuthatnék. London egy igazi energiavámpír a számomra, kb. fél óra alatt totál kipurcant. :)